Olaszországban a Nápoly melletti, sűrűn lakott Campi Flegrei alatti szupervulkán esetleges kitörésére figyelmeztetnek a kutatók. Hogyan kezelik a helyiek a közelgő apokalipszist – a Der Standard utánajárt Pozzuoliban.
Pozzuoli olyan hely, ahol érezni lehet a veszély szagát – nem mindig és nem mindenhol, ez a szél irányától függ. A veszély kénszagú, és a fanyar csóvák a város nyugati bejáratánál található, mintegy 500 méter átmérőjű vulkáni kráterből, a Solfatarából származnak. A talajban lévő több nyílásból 100 foknál melegebb hidrogén-szulfid sziszegve szivárog a levegőbe, CO2 gázokkal és vízgőzzel keveredve. Az úgynevezett fumarolok körüli kőzetek kénsárgák. A pozzuoli Solfatara 2017 óta biztonsági okokból bezárt, miután tragikus baleset történt: egy tizenegy éves fiút, annak apját és anyját nyelte el egy lyuk a földben, amely hirtelen megnyílt a lábuk alatt területen. Mindhármukat leforrázta és megfojtotta a vulkáni gáz a mindössze hétéves második fiuk szeme láttára.
A Nápoly nagyvárosától mindössze 15 kilométerre nyugatra fekvő Pozzuolit általában Sophia Loren szülővárosaként ismerik Olaszországban. Néhány hónapja azonban a 80 000 lakosú kikötő- és turistaváros a lakosok lába alatt szunnyadó szupervulkánnal a címlapokon szerepel. Pozzuoli a Campi Flegrei közepén áll, ami egy hatalmas vulkáni medence (más néven „kaldera”), átmérője körülbelül 150 kilométer. A vulkáni altalajban uralkodó hatalmas nyomás miatt a talaj tovább emelkedik, 2006 óta két méterrel emelkedett. A lakók ezt érzik a sok, bár még nem túl heves földrengésben, amely folyamatosan megrázza a környéket. A jelenséget Olaszországban „Bradisismo”-nak nevezik.
A Föld emelkedik
A földfelszín emelkedését Pozzuoli kikötőjében lehet a leglenyűgözőbb módon megfigyelni: a kikötő fala már körülbelül három méterrel kinyúlik a vízből, miközben maga a kikötő annyira sekély lett, hogy néhol már kirajzolódik a homokos tengerfenék. Ahol a halászok kikötik csónakjaikat, a víz néha csak néhány centiméter mély.
„Ha ez így megy tovább, ki kell kotornunk a csatornákat, hogy egyáltalán használhassuk a kikötőt” – hangsúlyozza Bruno halász, aki éppen a hálókat javítja a hajóján. „Régebben szemmagasságban tudtam átadni a ládákat a napi fogással a kikötő falán a halárusoknak. Ma már messze lentről kell felemelnem őket” – teszi hozzá.
Hogy „mennek-e így tovább” a dolgok, és mekkora a szupervulkán pusztító kitörésének veszélye: ez a nagy kérdés, ami jelenleg foglalkoztatja a Campi Flegrei lakóit. A vulkáni üstöt sűrű mérőállomás-hálózattal figyelik. Folyamatosan továbbítják a talajhőmérsékletet, a vulkáni gázok koncentrációját, a talajrezgéseket és egyéb értékeket az Országos Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) központjába. Ezenkívül a talaj magasságát milliméteres pontossággal mérik GPS műholdak segítségével. Egészen a közelmúltig az INGV tudósai azt feltételezték, hogy csak a vulkáni gázok és a vízgőz, nem pedig a felszálló magma felelős a talaj felemelkedéséért. Ez némileg megnyugtató volt. Az új tanulmányok azonban mára kétségeket ébresztenek a helyzetértékeléssel kapcsolatban. A Polgári Védelem Főbb Kockázataival foglalkozó Országos Bizottság október végén kifejtette, hogy egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a magma a hét kilométeres mélységben található magmakamrából – a Föld felszíne alá négy kilométerre – emelkedett ki.
Az utolsó kitörés 1538-ban
Az olasz média által leírt új „sokktanulmány” riasztotta a hatóságokat: Nello Musumeci polgári védelmi miniszter azon gondolkodott, hogy sárgáról narancssárgára emeljék a Campi Flegrei veszélyességi szintjét. Ez egyebek mellett azt jelentené, hogy elővigyázatosságból ki kellene üríteni a kórházakat, a börtönöket, esetenként az iskolákat is. Giorgia Meloni kormánya azonban még mindig ódzkodik egy ilyen drasztikus döntéstől. Hiszen a római szenátus a nemrég jóváhagyta az úgynevezett „Campi Flegrei-rendeletet”, amely 52 millió eurót tesz elérhetővé a kezdeti óvintézkedésekre. Itt elsősorban a „bradisismóról”, vagyis az épületek földrengés által okozott károktól való védelméről van szó.
Pozzuoliban számos épület homlokzatán és falán repedések vannak. A vakolat egy része is leesett. Egy szupervulkán kitöréséhez képest ez természetesen elhanyagolható kár. Az itt élők elveszítenék otthonaikat, munkájukat, mindennapi életüket, és több tízezer embert, akik esetleg nem tudnának időben evakuálni. Pozzuoli lakói azzal a gondolattal nyugtatják magukat, hogy az utolsó nagyobb kitörés 39 000 évvel ezelőtt volt, és azóta csak egy minikitörés történt, 1538-ban.
„Megszoktuk a földrengéseket és az állandó kitörésveszélyt” – hangsúlyozza Carmen Colonna festő: „Hét éves voltam az utolsó „bradisismo” alatt, az 1980-as években. Előfordult, hogy a szüleim felébresztettek az éjszakában. Gyakran aludtunk a kocsiban, nekünk gyerekeknek olyan volt, mint egy játék.” Most két saját gyermeke van, tíz és 14 éves, és nekik ez megint ugyanaz: „Nem félnek, ez náluk normális” – mondja a művész.
Valójában a Campi Flegrei városai ősidők óta léteznek, soha nem pusztította el őket, mint Pompeiit és Herculaneumot a Vezúv i.sz. 79-ben. Pozzuoli a római időkben évszázadokon át a birodalom legfontosabb kikötője volt. A rómaiak által valaha épített harmadik legnagyobb aréna ma is áll a városban: a Flavio Amfiteátrum egykor 40 000 látogatónak adott helyet. A római Colosseum mindössze 10 000-rel több nézőt fogadott.
Holnap vagy száz vagy ezer év múlva
Guglielmo Missót sem téveszti meg a „sokktanulmány”. „Nem azt mondom, hogy a probléma nem létezik, de a geológusok azt is hangsúlyozzák, hogy senki sem tudja, lesz-e új szupervulkán kitörés, és mikor. Lehet, hogy holnap, vagy száz vagy ezer év múlva” hangsúlyozza a 36 éves mérnök. Véleménye szerint a kitöréstől való félelmet szándékosan szítják a helyi politikusok, mert ez a félelem spekulatív üzletre és korrupcióra ösztönöz: „A politikusok és az építők milliókat kapnak Rómából és Brüsszelből a földrengésekben megrongálódott házak felújítására vagy menekülési útvonalak építésére.” A házaknak azonban sokszor csak a homlokzatát újítják fel, belül lakhatatlan marad. Ami pedig a menekülési útvonalakkal történik, az már a legutóbbi, 1980-as válság idején is látható volt, amikor fenyegetően megemelkedett a talaj, és megremegett a föld: „Megkezdődött az utak és alagutak építése, ami még ma sem fejeződött be. Még ma is meglátogathatja az építkezéseket” – mondja Misso.
A menekülési útvonalak és az evakuálási tervek a Flegrai mezőkön egyébként is egy külön fejezetet alkotnak. Bár a tervek az 1980-as évekből származnak, nem kell közlekedési mérnöknek lenni ahhoz, hogy felismerjük, hogy a 480 000 főre nőtt lakosság evakuálása óriási kihívást jelentene ezen a hegyvidéki területen, a szűk és kanyargós utakkal.
Fabrizio Curcio, az országos polgári védelem vezetője szerint a jelenlegi kiürítési tervben előírt menekülési útvonalak közül még legalább három kiépítésre vagy befejezésre vár, és számos utcát ki kell szélesíteni a jelenlegi háromról hét méterre. De végső soron a sikeres evakuálás amúgy is a rendelkezésre álló időn múlik: a jelenlegi tervek 72 órás figyelmeztetéssel számolnak, ami a teljes kiürítéshez szükséges lenne. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a kitörés pontos idejét szinte lehetetlen megjósolni.
Táncoló Föld
Carmen Colonna művésznő is tudja ezt – és mégsem jutott eszébe, hogy elővigyázatosságból hátat fordítson Pozzuolinak, és legalább ideiglenesen egy kevésbé veszélyes környéken telepedjen le. Nem is ismer senki mást a városban, aki ilyen radikális megoldást fontolgatna. „A Campi Flegrei az otthonunk, amelyet mi, helyiek az állandó földrengések miatt „terra ballerina”-nak (táncoló föld) is nevezünk” – mondja Carmen Colonna. Pozzuoliban nincs riadalomérzet, az csak a médiában létezik. „A szuperkitörés kockázata az életünk része, ez a játék része. És talán ez az ára annak, hogy egy ilyen gyönyörű helyen élhetünk” – mondja a művész.
(Címlapfotó: Campi Flegrei, Pietro Fabris festménye (1740-1792) (c) flickr/Peter)
The post Közelgő vulkánkitörés Nápolyban, így élik meg a helyiek a közelgő apokalipszist first appeared on Vízpartok.