25.6 C
Sopron
28.3 C
Budapest
19.9 C
Nyíregyháza
2024. július 24., szerda

Nyugtalanító a zombori ördögűző története

KezdőlapMúltNyugtalanító a zombori ördögűző története

A ma Szerbia területén található Zombor városában 1766 és 1769 között egy horvát származású ferences szerzetes, Rochus Szmendrovich (1727-1782) nagy port felkavaró csoportos ördögűzésnek vetett alá számos helyi lakost a település katolikus templomában.

Noha a zomboriak jó része rajongással övezte a démoni megszállottságban szenvedőket, köztük ortodox felekezetűeket is kúráló klerikust, az egyházi vezetés inkább botrányt látott a történtek mögött.

Az ördögűzés (exorcizmus) katolikus gyakorlata a 16-17. században érte el európai kicsúcsosodását.

Ekkor – részben a boszorkányhisztériával összefüggésben – még a középkorhoz képest is megnőtt a látványosságig fajuló, nyilvános ördögűző szertartások száma, és szinte járványként terjedtek a démoni megszállottság szindrómái.

Nyugat-Európában a 18. század már a „lecsendesedés” időszakát hozta el, amikor maga az egyház is óvatossá és tartózkodóvá vált az ördögűzéssel kapcsolatban. Mindebben szerepet játszott a racionalizmus térhódítása a filozófiában és az egyházi gondolkodásban.

Ugyanakkor többek között Németországban vagy Magyarországon egyaránt előfordultak kisebb-nagyobb skandalumok, amelyek középpontjában egy-egy karizmatikus pap tevékenysége állt. Ezek azonban elszigetelt eseteknek tekinthetők.

Bár a zombori események idején az ünnepélyes exorcizmus elvégzése már püspöki engedélyhez volt kötve, Rochus atya esetében mégsem ennek hiánya, vagy az ördögűzés puszta ténye váltotta ki az egyházmegyei vezetés rosszallását.

Megtűrték volna a tevékenységet, ha az nem csap át teátrális látványosságba, ha a ferences szerzetes nem vesz kezelésbe ortodox szerb megszállottakat, ha nem építtet deszkaállást, színpadot a templomban, és ha betartja az alapvető liturgikus utasításokat.

Az egyházi vezetés elvárása szerint exorcizmust ugyanis ekkor a hívektől elzártan, alig néhány szemtanú társaságában, csak latin nyelven lehetett végezni az egyházmegye által jóváhagyott liturgikus könyvekből. Rochus atya mindezt megszegte, amikor nyilvánosan és ráadásul népnyelvet is használva, a saját maga válogatott forrásokra hagyatkozva végzett ördögűzést.

A horvát ferences tevékenysége és világképe az úgynevezett katolikus felvilágosodás – amely leginkább az egyházi vezetés mentalitására volt jellemző – ellenoldalát, egyfajta katolikus ellen-felvilágosodást jelenít meg. A kifejezés egy olyan korábbi (késő középkori, 16-17. századi) gyakorlat továbbélésére utal, amelyben az emberi élet legkülönfélébb fenyegetettségeire az egyház igyekezett közvetlen megoldásokat kínálni áldások és átkok, latin kifejezésekkel benedikciók és exorcizmusok formájában.

Ezek olyan szóbeli és tárgyiasult szentelményeket, rítusokat jelentettek, amelyek erősítették a pap hatalmát és az isteni kegyelem azonnali, közvetlen és hatékony
kiszolgáltatását ígérték a testi és lelki bajokkal – a legkülönfélébb betegségekkel az orrvérzéstől az impotenciáig -, valamint az agrártevékenységük külső fenyegetettségével, például zivatar, jégeső és aszálya csapásaival küzdő híveik számára.

E fokozatosan kiszorított gyakorlat liturgikus szövegei a betegségek és a csapások hátterében lépten-nyomon az ártó démonokat és a földi segítőiket, a rontó boszorkányokat emlegetik.

A zombori történtek értelmezésében fontos szerepe van magának a településnek is.

Zombor egy többnemzetiségű és többvallású szabad királyi nagyváros volt a 18. század második felében. Olyan közeg, ahol a főszereplőn kiélhette missziós attitűdjét. A bácskai városban ekkor katolikus részről többségben bunyevácok éltek együtt nagyjából kiegyenlített arányú ortodox szerb lakossággal.

Rochus atya a meggyógyított ortodox megszállottakat át akarta téríteni a katolikus hitre, és így járt el a görögkeleti elítéltekkel is, akiket a vesztőhely árnyékában tett katolikussá. A helyi katolikus délszláv városi előkelőségek úgy tűnik, szívesen fogadták a ferences térítő lendületét, politikai pozíciójuk fenntartása és a helyi együttélés szempontjából is pozitívnak tartották az „erős pap” feltűnését, aki egyfajta „megmondó emberként” kínált megoldást például a deviánsnak minősített lakosok viselkedésére, életére is.

Népszerű

Még több hasonló
Related

Padlódeszkák alatt 17. századi iskoláslányok által készített papírkivágásokat fedeztek fel

Leányiskolák titkos életébe nyújt betekintést London legújabb szenzációja.

225 éve kalandos úton találták meg a hieroglifák megfejtését lehetővé tevő rosetta-i követ

Napóleon egyiptomi kalandja az egyiptológia kezdete volt, amelyben azután Franciaország vezető szerepet játszott.

Újabb ritkaságnak számító falképek kerültek elő a székelyföldi Szacsva középkori templomában

Festőjük ugyanaz, aki a középkori templom belső falain korábban felfedezett, Szent László-legendát ábrázoló freskókat is kivitelezte.