A csörgőkígyó körülbelül 100 Hertz frekvencián zörög. Az ilyen motoros parancsok gyors feldolgozásáért egy speciális fehérje felelős, amint azt a Grazi Egyetem Biológiai Intézetének kutatói most felfedezték.
A nemzetközi kutatócsoport a csörgőkígyó segítségével oldotta meg azt a kérdést, hogy mitől gyorsak a gerincesek izmai – jelentette be a Grazi Egyetem. Azért figyeltek fel erre az állatfajra,
„mert egyszerre kúszik lassan és végez nagyon gyors mozdulatokat, amikor híresen csörgeti a farkát”
– magyarázta választását Maximilian Bothe és Boris Chagnaud neurobiológus a Grazi Egyetem Biológiai Intézetéből.
A kutatók elemezték az érintett neuronhálózatokat – a központi mintagenerátorokat (CPG). Különbséget lehet tenni interneuronok és motoros neuronok között: az előbbiek a mozgás ritmusának és sebességének kialakításában és fenntartásában játszanak fontos szerepet, míg a motoros neuronok az izomgenerátorokból érkező neuronális jeleket továbbítják az izmok felé.
A grazi kutatók szerint a csörgőkígyók jó modellt kínálnak annak vizsgálatára, hogy a motoros neuronok hogyan váltak az izomgenerátorok gyors és pontos jelátvivőivé – ugyanis a csörgőkígyók akusztikus kommunikációjában fontos, hogy a gyors mozgásritmusokat pontosan hajtsák végre. Ezeknek a kígyóknak a gerincvelőjükben két különböző CPG van, amelyek különböző típusú mozgásokat generálnak: a lassú mozgásokat a helyváltoztatáshoz, a gyors izomösszehúzódásokat pedig a jellegzetes csörgéshez használják.
Vizuálisan ezek a CPG-k szinte megkülönböztethetetlenek. A kutatók felismerték, hogy az idegsejtek bizonyos fiziológiai különbségei jelentősen befolyásolják az izmok aktiválódását, és így azt is, hogy egy izom hogyan és mikor húzódik össze. Ezekben a folyamatokban döntő szerepet játszik az úgynevezett KV7 ioncsatornák összetétele.
Az ioncsatornák a sejtmembránba ágyazott pórusképző fehérjekomplexek, amelyek lehetővé teszik az elektromosan töltött részecskék (ionok) áthaladását a biomembránokon. Ebben a konkrét esetben a KV7 ioncsatornák a gerincvelő motoros neuronjaiban találhatók, és meghatározzák a kívánt aktivitás időzítését.
Bothe és Boris Chagnaud a Műszaki Egyetem és a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem biológusaival közösen a Cell Press – Current Biology című folyóiratban publikálták legújabb eredményeiket. A Hannoveri Állatorvosi Egyetem és a Michigan Állami Egyetem (USA) kutatói is részt vettek a kutatásban.
Egy további lépésben a kutatócsoportnak sikerült növelni ezeknek a fehérjéknek a hatását, és így megfordítani a lassú tulajdonságokat a gyorsakra. Nem valószínű, hogy a lassú gerincesek és az emberek is sprintfutókká válhatnának most e fehérjék hozzáadásával: a mozgássorok feldolgozása „számos komponens összetett összjátéka” – oszlatta el Bothe az ilyen várakozásokat.