Egy kutatócsoport a Földközi-tengerből származó megkövesedett planktonok segítségével rekonstruálta a Római Birodalom éghajlatát – és sikerült bizonyítani a kapcsolatot a történelmi pestisjárványok kitöréseivel. Az ehhez hasonló példák új megvilágításba helyezhetik a mai éghajlatváltozás összetett hatásait.
Történészek és klimatológusok régóta gyanítják, hogy összefüggés lehet a pestisjárványok kitörése, a Római Birodalom bukása és az akkori éghajlat között: a Római Birodalom állítólag szokatlanul meleg időszakban virágzott. A római korszaknak ezt az optimális időszakát, amelyet római meleg időszaknak is neveznek, Kr. e. 200 és Kr. u. 150 közé datálják.
A Kr. u. 540-től kezdődően bekövetkezett hűvösebb éghajlati viszonyok – amelyeket a késő ókor kis jégkorszakaként ismerünk – feltehetően kulcsszerepet játszottak a Római Birodalom bukásában. A németországi Brémai Egyetem Karin Zonneveld által vezetett kutatócsoport most a dél-itáliai tengerfenéken található lelőhelyek segítségével vizsgálta meg ezeket a feltételezéseket. Erre paleoklimatológiai módszerekkel nyílik lehetőség.
Az éghajlati archívumok szolgáltatják az adatokat
Európában a mérőműszerekkel végzett éghajlati mérések mintegy 250 évre nyúlnak vissza. Az ezt megelőző klímatörténet, a paleoklíma azonban közvetett módon, nevezetesen éghajlati archívumok segítségével rekonstruálható. Ezek lehetnek kövületek, cseppkövek és évgyűrűk – bármi, ami információt tartalmaz a korábbi éghajlati viszonyokról. Például az antarktiszi jégbe zárt légbuborékok segítségével elemezhető a több ezer évvel ezelőtti levegő.
Az éghajlati archívumok által szolgáltatott adatokat proxy adatoknak nevezzük. A kutatócsoport a Tarantói öbölből származó tengeri üledékeket, nevezetesen a planktonok megkövesedett maradványait használta éghajlati archívumként a mostani tanulmányhoz, amelyet most a Science Advances című folyóiratban tettek közzé. A proxy adatok az ilyen típusú planktonok – dinoflagellák – által képzett cisztákból származnak.
A kutatócsoport a Tarantói öbölből származó üledékeket használta éghajlati archívumként.
„Ha veszünk egy üledékmagot, és apró szeletekre vágjuk, a cisztafajok összetételéből következtethetünk arra, hogy milyen körülmények uralkodtak a felső, napsütötte vizekben az üledék lerakódásának idején” – mondta Zonneveld a science.ORF.at-nak. Az így kapott proxy adatokból rekonstruálni lehetett a hőmérséklet- és csapadékrekordokat a Kr. e. 200 és Kr. u. 600 közötti időszakból. Méghozzá három év időbeli felbontással. A paleoklimatológiában ez az az intervallum, amely két olyan adatpont között van, amelyek az éghajlatról adnak információt.
„A magot olyan apró szeletekre tudtuk vágni, hogy minden egyes szelet körülbelül három év üledéklerakódását reprezentálja. Ha elemezzük a ciszták összetételét, rekonstruálhatjuk a dél-olaszországi átlagos hőmérsékleti viszonyokat e három év késő nyarán és őszén” – magyarázza Zonneveld.
Három pestisjárvány kitörése a hideg időszak alatt
A kutatók ezen adatok segítségével megfigyelhették, hogyan alakult a Római Birodalom éghajlata egy 800 éves időszak alatt: Kr. u. 130-tól kezdve a hőmérséklet és a csapadék mennyisége egyre változékonyabbá vált. A hideg időszakok a római meleg időszak végét jelzik, és egybeesnek a történelmi járványokkal – az antoninus pestissel (i. sz. 165-180 körül) és a ciprusi pestissel (i. sz. 251-266 körül).
A legpusztítóbb azonban a jusztiniánuszi pestisjárvány volt, amely i. sz. 540 körül tört ki. A proxy adatok alapján a kutatócsoport megállapította, hogy 537 és 590 között a hőmérséklet meredeken csökkent – mintegy három fokkal hidegebb volt, mint a római meleg időszak legmelegebb intervallumaiban.
„Az első járvány akkor tört ki, amikor az éghajlat hidegebbé vált, és a korábbi évszázadokban tapasztalt viszonylag kis éghajlati eltérések tartományán kívül kezdett ingadozni. A második és a harmadik járványok mindegyike egybeesik a hidegebb időszak és a még hidegebb hőmérséklet további változásával” – mondja Zonneveld.
A hideg időjárás vezetett a Római Birodalom bukásához?
De miért törtek ki járványok minden idők hideg időszakaiban? „Tudjuk, hogy az ókori Róma mezőgazdasági társadalom volt: Itáliában a búza, a bor és az olaj képezte a gazdaság alapját. A Nílus-völgy mellett Itália volt a Római Birodalom legsűrűbben lakott része. Azt is tudjuk, hogy az éghajlat fontos tényező, amely befolyásolja az emberek jólétét befolyásoló alapvető szempontokat, például a mezőgazdaságot, a biológiai sokféleséget, a földrajzi elterjedést és a fajok vándorlását” – mondja a geológus.
Melyik tényező vagy a tényezők milyen kombinációja okozza a járványokat?
Hogy ezek közül a tényezők közül melyik, vagy a tényezők mely kombinációja okozta vagy erősítette a járványokat, nem lehet a jelenlegi tanulmányból következtetni; ehhez további kutatásokra van szükség. Az eredmények azonban hangsúlyozzák az éghajlati ingadozások és a járványok előfordulása közötti kapcsolatot.
Arra „nagyon nehéz” választ adni, hogy a Kr. u. 130-tól kezdődő hideg időszakok valóban döntő szerepet játszottak-e a Római Birodalom bukásában, mondta Zonneveld az interjúban: „Azt azonban láthatjuk, hogy a Római Birodalom terjeszkedésének időszakai egybeesnek azokkal az időszakokkal, amikor feljegyzéseink viszonylag stabil éghajlati viszonyokat mutatnak. A társadalmi instabilitás és zűrzavar időszakai viszont egybeesnek azokkal az időszakokkal, amikor az éghajlat nagyon instabillá vált.”
Tanulás a történelmi példákból
A kutatócsoportot azonban nemcsak a természetes éghajlatváltozásnak a Római Birodalomban élő emberekre gyakorolt hatása érdekelte, hanem – a koronavírus-járványt illetően – az éghajlat és a fertőző betegségek dinamikája közötti általános összefüggések is.
Bár a modern társadalmak teljesen más erőforrásokkal rendelkeznek, mint az ókori emberek, például nagy hozamú mezőgazdasággal, globális kereskedelmi hálózatokkal, valamint orvosi és tudományos erőforrásokkal, a tanulmány szerzői szerint a koronavírus-járvány megmutatta, hogy a fertőző betegségek még mindig milyen kockázatokkal járnak.
Akkor is, mint ma, az éghajlat „fontos tényező volt, amely hatással volt a jólétünket befolyásoló alapvető szempontokra: a mezőgazdaságra, a tiszta vízhez való hozzáférésre, a biológiai sokféleségre, a fajok földrajzi eloszlására és vándorlására, beleértve a kórokozókat is” – mondta Zonneveld. A történelemből vett példák segíthetnek jobban megérteni ezeket az összetett összefüggéseket.