Mintegy 2000 évvel ezelőtt Sztrabón görög történetíró a „Geographika” című 17 kötetes művében említést tett egy regionális jelentőségű Poszeidón-szentélyről a Peloponnészosz nyugati partvidékén. Hosszas kutatás után tavaly fedezték fel a templom maradványait. Mostanra kiderült, hogy egy nagy monumentális épületről van szó.
A Kleidi-Samikon közelében, egy dombcsoport közelében található lelőhely egy lagúnák és tengerparti mocsarak által uralt tájban fekszik. A tengerhez közeli, kitett és biztonságos fekvése miatt a mükénéi időkben itt egy több évszázadon át fennálló település jött létre, ahonnan a mocsarakon átvezető útvonalat lehetett ellenőrizni. A Kleidi stratégiai jelentőségű földszorost a dombcsoport közelében található forró kénes források miatt a „Peloponnészosz Thermopülai”-ként is emlegették. Sztrabón viszonylag pontos adatai miatt sokáig Poszeidón szentélyét is itt sejtették.
Geofizikai vizsgálatok révén egy osztrák, német és görög kutatókból álló csapat a Szamikon ókori erődítménye alatt egy templomszerű alaprajzra utaló bizonyítékokat fedezett fel.
Tavaly feltárták egy hosszúkás épület első részeit, amely akár magának a tenger istenének temploma is lehetett. Birgitta Eder, a Tudományos Akadémia (ÖAW) Osztrák Régészeti Intézetének (ÖAI) athéni részlegének vezetője szerint ez azonosítja a régóta keresett szentély helyét, mivel nagyon jól illeszkedik Sztrabon leírásaihoz, amelyek a közeli kénes forrásokra is utalnak.
Az idei ásatások során most a templom további részeit tárták fel, és kiderült, hogy az épület sokkal nagyobb, mint azt a geofizikai vizsgálatok eredetileg sugallták. A mintegy 28 méter hosszú és több mint 9 méter széles épület két belső helyiségből, egy előcsarnokból és egy hátsó csarnokból vagy szentélyből áll.
„A templom elrendezése szokatlan. Eddig még nem láttunk hasonló épületet”
– magyarázta Eder.
A két helyiség funkciója egyelőre tisztázatlan. Lehetett egy kettős templom, amelyben két istenséget imádtak, vagy két egymás mögötti terem. A régészek gyanúja szerint az egyik a triphyliai régió városainak kultikus társulása (amphictyony) gyülekezőhelyeként szolgálhatott, amely a szentélyt védte és igazgatta.
A kutatók az épület két építési fázisát is azonosítani tudták: „A Kr. e. 6. századból származó archaikus templomnak az első csarnok középső tengelyében két mélyen alapozott oszlopa volt. A második csarnok belső kialakítása hasonló lehetett, de ezt még nem tudtuk mélyrehatóan feltárni” – magyarázta Eder.
A templomot jó 200 évvel később átalakították. A régi tetőcserepeket egyenletesen fektették le egy új padló alapjaként, hogy stabilizálják a padlót és szigeteljék a talajvíztől. Ez a szigetelés ma is működik: ahol a cserepek hiányoznak, ott a padló nedves és sáros.
A nagyméretű archaikus templom a triphyliai városok gazdaságilag erős közösségre utal. „A szentély kutatásával reméljük, hogy fényt deríthetünk a triphyliai városok korai történetére, amelyek a történelmi forrásokban először a Kr. e. 4. században tűnnek fel kiemelkedően” – mondja Eder.
Sztrabon úgy írja le Poszeidón szentélyét, mint „vad olajfák ligetét”. A tudósok ezért a következő években szeretnének többet megtudni a komplexum kiterjedéséről, és tisztázni, hogy vannak-e más épületszerkezetek, oltárok, csarnokok stb. maradványai.