A Somló mint vulkáni tanúhegy ma leginkább különleges borvidékként, kirándulóhelyként és középkori vára miatt ismert, és kevesen tudják, hogy a Kr. e. 1. évezred első felében harcosok vezette közösségek lakták, amelyek rejtélyes áldozati ceremóniáik során kincseket rejtettek el a hegyi településen.
Ez a hely változatos történeteket rejt az egykor ott élt emberek vadászatairól, lakomáiról, ünnepeiről. A hegy előterében teljes közösségek munkáját felemésztő, hatalmas sírhalmok alatt találták meg a régészek azokat a különleges tisztelet övezte halottakat, akiket tárgyaik társaságában temettek el egykor.
A Somló-hegy már a 19. században európai hírnévre tett szert a területéről előkerült késő bronzkori és kora vaskori sírok révén. Az elmúlt száz évben azonban a magyar régészet megfeledkezett a hegyről.
A Somlón ezért nemrég elindult friss kutatás eredményeként feltárt kincsleletek alapjaiban változtatják meg a késő bronzkor végi és kora vaskori rítusokról eddig kialakított képet. Az előkerült tárgyak mögött egész Európát átszövő kapcsolatrendszerek húzódnak, átölelve a Baltikum, Alpok és Kárpát-medence térségét.
Az arany és borostyán ékszerek, egy vadkanagyar trófeakészlet és az egyedi fegyverek mind egy virágzó, késő bronzkori közösségre utalnak a Somlón.
(Címlapfotó: A Somló-hegyen talált bronzkori lándzsahegy (c) MTI/Balogh Zoltán)