A három legérdekesebb magyarországi farsangi népszokást, a mohácsi busójárást, a mohai tikverőzést és a Rába-vidéki szlovének rönkhúzását ismerhetik meg az eseményekre ellátogatók a napokban.
A mohácsi busójárás 2009 óta az emberiség szellemi kulturális örökségének UNESCO reprezentatív listáján szerepel.
A mohácsi busójárás maszkos télűző szokása farsang csütörtöktől húshagyó keddig tart, főszereplői a rémisztő külsejű, faálarcos, bundába öltözött busók. A tánccal, zenével kísért, immár nemzetközi hírű népünnepéllyé alakult eseménysorozatban részt vesz a város lakossága, busócsoportok, a maszkokat és eszközöket készítő kézművesek, zenészek, táncosok és a közönség.
A mohai tikverőzés a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kapcsolódó szokás. A falu fiatal legényei jellegzetes maskaráikban házról házra járva adományt gyűjtenek és bekormozzák az emberek arcát. A szokás a tojásadomány begyűjtése közben végzett „tyúkverésről” kapta a nevét, amely a jószág termékenységét igyekszik szimbolikus cselekedettel segíteni: a tyúkok fenekét a bottal jelképesen megérintik. Eredetileg az ország más vidékein is sokféle változatban ismert volt a szokás, amely mára a Fejér megyei Mohán maradt fenn. Az egyes generációk továbbadják egymásnak az öltözeteket és a szokás menetrendjét a külső szemlélő számára láthatatlan fortélyokkal együtt. Az önkormányzat és a helyi civil szervezet is tudatosan segíti a megőrzést.
A Rába-vidéki szlovének rönkhúzását akkor tartják meg, ha senki sem házasodik a faluban farsang idején. A hajadon lányok és nőtlen fiúk koszorúslánynak és vőfélynek öltözve egy körülbelül 25 méteres, feldíszített fenyőrönköt húznak végig a falun. A rönkön menyasszonynak és vőlegénynek öltöztetett fiatal pár ül, akiket a násznép kíséretében kikérnek. A menetet hintón kíséri a bíró, a kisbíró, a jegyző és a pap. A faluba érve esketéssel és lakodalommal ér véget az esemény. Az elhangzó beszédek szlovénul és magyarul zajlanak. A vőfély a 200 éves vőfélykönyv szövegével, régies helyi szlovén nyelvjárásban hívja a résztvevőket a lakodalomba. A szokás nemcsak a nyelv megtartását segíti, hanem az identitás megerősítésében is fontos szerepet játszik.
(Címlapfotó: Busómaszk Gagyi Zoltán maszkfaragó népi iparművész mohácsi műhelyében 2024. február 5-én. MTI/Ruprech Judit)