Egy középkori zarándok talán azért hordta ezt a baziliszkusz medált, hogy megvédje magát a gonosztól. A Lengyelországban talált „zarándokjelvényt” valószínűleg egy keresztény utazó viselte több száz évvel ezelőtt.
Több száz évvel ezelőtt az Európát átszelő zarándoklatok során a középkori keresztények díszes medálokat, azaz zarándokjelvényeket viseltek, hogy jelezzék az előrehaladásukat és megvédjék őket a veszélyektől. Az egyik ilyen jelvényt most Délkelet-Lengyelországban fedezték fel, és Európa egyik szörnyetegét ábrázolja.
A jelvényt egy fémdetektoros találta meg Wólka Nieliska faluban januárban. Átadta azt Tomasz Murzyński független régésznek, aki átadta a leletet a közeli Lublin tartományi műemlékvédelmi felügyelőjének. „Most már állami tulajdonban van” – mondta Murzyński a Newsweeknek.
Mint a restaurátor egy Facebook-bejegyzésben bejelentette, a lelet körülbelül 2,8 centiméter széles, kb. 1 mm vastag, és ólomból és ónötvözetből készült. Körkörös körvonala egy mitikus lény: a baziliszkusz alakját öleli körbe.
Az újonnan felfedezett zarándokjelvény valószínűleg „egyfajta talizmánként szolgált” – írja a restaurátor Facebook-bejegyzésben. A középkori keresztények számára, akik spirituális útjukat Európán keresztül tették meg, a jelvények „arra szolgáltak, hogy biztosítsák viselőjük sikerét az utazás során, és megvédjék az ilyen személyt mindenféle „gonoszságtól”, mint például a támadás, lopás, betegség és más véletlen balesetek ellen”.
A jelvény jól díszített szimbóluma úgy néz ki, mint egy madár és egy kígyó keresztezése, két szárnnyal, hosszú nyakkal, karmos lábakkal és farokkal. A baziliszkusz „egy bizarr hibrid volt”, amelytől évszázadokon át féltek Európa-szerte és Észak-Afrikában. Az emberek „vadásztak” a fantasztikus lényekre: 1587-ben néhány varsói hívő valóban mozgósított, hogy megtaláljanak és megöljenek egy pincében lakó baziliszkuszt, akiről azt hitték, hogy megölt két kislányt és a cselédlányukat.
A zarándokjelvények jellemzően emberi vagy állati alakokat ábrázoltak, köztük szenteket, lovagokat, madarakat és sárkányokat. A legrégebbi ismert jelvények a 11. századból származnak, és „a Szent Jakab-úton – más néven Camino de Santiagón – utazókhoz kapcsolódtak, akik a spanyolországi Santiago de Compostelában található Jakab apostol kegyhelyére igyekeztek.
A zarándokjelvények a restaurátor szerint ritka leletek Lengyelországban. A legtöbb európai példányt a kontinens nyugati régiójában fedezték fel; az angol, francia és német múzeumok gyűjteményeiben megtalálhatók.
A jelvényeket évszázadokon keresztül a zarándokok nem csupán védőamulettként használták. „A jelvények a zarándokok számára egyfajta megkülönböztetési lehetőséget is jelentettek” – írja Tom Metcalfe, a Live Science munkatársa. Egyes utazók egyszerre több jelvényt is viseltek.
A kutatóknak nincs információjuk a lelet tulajdonosáról. Csak elképzelni lehet a zarándokot, aki a mellkasára tűzte a baziliszkusz jelvényt, remélve, hogy a vad mitikus lény majd megvédi őt.