Az alsó-ausztriai MAMUZ Múzeumban kelta lakóházakat rekonstruáltak hűen. A vaskori építészet jobb megértése érdekében a szakértők kísérleti régészeti módszerekkel kelta eszközöket is rekonstruáltak. Ezt a törekvést segítette, hogy számos ilyen szerszámot ausztriai sóbányákban őriztek meg.
Hogy hogyan éltek az emberek a kelta időkben, azt a szabadtéri múzeumokban lehet megtapasztalni, ahol a kelta házakat a lehető leghűbben rekonstruálják. A régészeknek nemcsak azt kell kideríteniük az ásatási maradványok segítségével, hogyan néztek ki egykor az épületek, hanem azt is, hogyan és miből épültek.
Wolfgang Lobisser szabadúszó régész már több kelta falut tervezett és épített meg kiállítások számára. Kulcsfontosságú eszköz számára a kelták által használt különösen nagy és hosszú fa szögek. Ezek a szögek a vaskorszak egyik nagy vívmányai, mondja Lobisser az Ö1-nek adott interjújában: „Úgy hasították őket, hogy a szál elölről hátrafelé végigfusson rajtuk, majd körbefaragták őket. Ahhoz, hogy a fába lehessen őket beleverni, szükség van egy kanálfúróra, amely előfúrja őket”.
„A kelták voltak az elsők, akiknek kanálfúrójuk volt” – magyarázza Lobisser. A szerszámot félfás építkezéseknél használták, és ezzel eltávolodtak a régi technikától. A fából készült szögek még jócskán a 20. században is megtalálhatók.
De honnan tudjuk, milyen eszközöket használtak a kelták? A vaskori fejszéknek, késeknek, csákányoknak és baltáknak volt egy fa száruk és egy fém részük – a fa pedig rothad.
Ausztria azonban e tekintetben különösen szerencsés: „A hallstatti és a halleini sóbányákkal két felbecsülhetetlen értékű régészeti lelőhelyünk van az őskorból, különösen a késő bronzkorból és a vaskorból, ahol több száz, ha nem több ezer fából készült tengely maradványát találjuk” – mondja Lobisser.
Ahogy az a kísérleti régészetben szokás, Lobisser saját maga készítette a szerszámait – kelta stílusban: „Még odáig is elmegyünk, hogy mi magunk keressük az ércet, és a vasat magunk állítjuk elő egy kemencés eljárással, hogy ugyanolyan minőség álljon rendelkezésünkre, mint amilyen a keltáknak volt”.
Ezekkel az eszközökkel könnyebb megérteni, hogyan készült a kelta építészet – ami végső soron a múzeumban található másolatot még hűségesebbé teszi.