Chopin 1849-ben, 39 korában hunyt el, s Franciaországban helyezték végső nyugalomra, ám végakarata szerint szívét hazájába vitték. Konyakban tartósított szíve azóta egy üvegurnában pihen a varsói Szent Kereszt templom egyik oszlopának belsejében.
Fryderyk Chopin szíve, amelyet a varsói templom egyik pillérében őriznek, választ adhat arra a kérdésre, hogy mi okozta korai halálát.
Korábban általánosan elfogadott tény volt, hogy az 1810-ben született zongorista-zeneszerző zseni tüdőbajban halt meg Párizsban alig 39 évesen. Neves lengyel tudósok azonban mostanság arra hajlanak, hogy Chopin halálát mucoviscidózis (cisztás fibrózis) okozta. Ez egy örökletes betegség, a nyálkahártya genetikai elváltozása, amely különösen a tüdőt, a hörgőket támadja meg. Ezt a komponista szívének DNS-vizsgálatával akarják bizonyítani.
Noha Chopin halotti bizonyítványában tüdő- és gégetuberkulózis szerepel, kezelőorvosa, Jean Cruveilhier szerint a zeneszerző elhunytát egy olyan betegség okozta, amelyre nem számítottak.
Pár éve Wojciech Cichy professzor, a betegség egyik specialistája úgy vélte, hogy valamennyi betegség, amelyben Chopin élete során szenvedett, mind a mucoviscidózisra utal: gyermekkorában gyenge volt, hajlamos a tüdőgyulladásra, a köhögésre, felnőtt korában pedig rendkívül sovány volt, ami szintén a betegség egyik tünete és, akárcsak a legtöbb hasonló kórban szenvedő páciens, ő sem érte meg 40. életévét. A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a zeneszerzőnek nem született gyermeke annak ellenére, hogy hosszú és szenvedélyes kapcsolat fűzte George Sand írónőhöz. Ez arra is utalhat, hogy a betegségre szintén jellemző sterilitás érte el.
„Ha bizonyítani tudnánk, hogy Chopin mucoviscidózisban szenvedett, ezzel nagy ihletet adhatnánk a betegeinknek, különösen a gyermekeknek, akik előtt az lebeghetne, hogy nagy dolgokat vihetnek véghez, mint ő” – mondta Clichy professzor.
Chopin Lengyelországban több, mint híres zeneszerző, nemzeti hős, az ország nehéz szabadságharcának szimbóluma. Szíve egy lepecsételt üvegurnában pihen a varsói Szent Szív templom egyik oszlopának belsejében. Egy kő idézi ott Szent Máté Evangéliumát:
„Ahol a kincsed, ott lesz a szíved is”.
Halálakor végakaratának megfelelően húga, Ludwika kivetette szívét és hazavitte Varsóba, testét azonban a párizsi Pére-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra.
Chopin az 1830-31-es lengyel nemesi felkelés után emigrált Franciaországba, apja szülőhazájába, és soha többé nem tért haza.
Szívét utoljára a második világháború után vizsgálták meg, miután megmenekült Varsó nácik általi elpusztításától, egy lengyel származású SS tábornoknak, Erich von dem Bachnak köszönhetően.
Mielőtt visszahelyezték volna 1951-ben, orvosi vizsgálatnak vetették alá, s a szakértők megállapították, hogy az alkohol tökéletesen konzerválta Chopin szívét.
Grzegorz Michalski, a nemzeti Fryderyk Chopin-intézet igazgatója állítja, hogy az archívumok szerint a szív kitűnő állapotban van, de félő, hogy elpusztul, ha hozzányúlnak. Elmondta, hogy Chopin két élő leszármazottja közül az egyik ellenzi a szív megvizsgálását, míg a másik támogatja.
Az orvosok hivatalos kérelmet intéztek a lengyel kulturális minisztériumhoz, hogy ellenőrizzék: megtalálható-e egy DNS-teszt révén a CFTR gén mutációja, amely a betegség okozója. A minisztérium szóvivője csupán annyit mondott, hogy „megfelelő választ adnak a jelenleg folyó kutatások alapos megvizsgálása után”.
A Szent Szív templomban, amely a lazarénus rendé, a szerzetesek inkább azt szeretnék, ha nem vennék ki Chopin szívét az oszlopból.
„Akik odaát vannak, nyugodjanak békében. Ez valami megfoghatatlan, nagy titok, de mostanában olyan kultúránk van, amelyben mindent mindenáron tudni akarunk” – mondta a Franciaországban tanult Bernard atya.
A lengyel hatóságok végül megtagadták az engedélyt, hogy DNS-vizsgálatnak vessék alá Chopin szívét, megállapítandó, hogy valóban tuberkulózisban szenvedett-e, ahogy ez a halotti bizonyítványban szerepel, vagy úgynevezett cisztás fibrózisban – a tünetek mindenesetre az utóbbit valószínűsítik.