Francesco Borromini 1599.09.25-én született a svájci Bissone-ban.
1614-ben érkezett Rómába, és kőfaragóként dolgozott a Szt. Péter templom építkezésén, majd a római Barberini-palota és a Sant’ Andrea della Valle templom építésénél.
1629-ben a vatikáni Szent Péter templom vezető építésze lett. Sokat tanult Berninitől, akinek más szempontból ellenpólusa lett. Érzékenyebb, jobb műszaki érzékű, de az élet dolgaiban ügyetlenebb volt az ünnepelt, könnyen alkotó Bernininél. Közös művük éppen a Barberini-palota.
Első önálló és egyben legfontosabb műve a San Carlo alle Quattro Fontane rendház és udvara, valamint a hozzá épített templom (1634-38). Alaprajza és felépítése egyaránt a téregységekben gondolkodó szerkesztés és az összetett tényezőkön alapuló hatásos építészeti kialakítás egyik remeke. Sem kívül, sem belül nincs sima, szokványos részlete, az egész mégis monumentálisan szilárd és egységes alkotás.
1642-50 között építette a Sapienza Egyetemhez tartozó Sant’ Ivo templomot, mely a barokk egyik leghatásosabb alkotása. 1653-ban vette át a Santa Agnese templom építését a Piazza Navonán, az eredeti görögkereszt alaprajzból feszültséggel teli belsőt alakított ki, a nyolcszögletű középtér hatását a fehér falak és vörösmárvány oszlopok ellentétével is fokozva. Újszerű a templom konkáv homlokzata is, amelyet a szomszéd palotákon is folytatott. 1653-65 között a Sant’ Andrea delle Fratte templomon dolgozott, főleg a torony eredeti kialakítása viseli a keze nyomát.
Világi művei közül a Palazzo Spada perspektívikus hatású galériája említendő, valamint a Palazzo Falconieri (ma Magyar Akadémia) homlokzata, udvari részletei és elegáns termei.
Életművének jelentősége, hogy nemcsak a római és antik hagyományok összegzője volt, hanem a barokk tér- és tömegformálás legtermékenyebb mestere is.
1667.08.02-án Rómában halt meg.