Születési éve bizonytalan, különböző források 1635,1640,1645 közé teszik, legvalószínűbb az 1643, 1644.
Végvári katona volt, 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, így főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezték ki. 1685-ben sikeresen védelmezte meg a várat a budai Ibrahim pasa támadása ellen.
Buda 1686-os visszafoglalásánál tanúsított kiemelkedő vitézségéért I. Lipót megerősítette nemességében, valamint címert és egy esztergomi kúriát kapott. 1692-ben az uralkodó már ezredessé léptette elő, és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki.
Badeni Lajos őrgróf seregében folytatta a harcokat, s akkoriban vesztette el egyik szemét egy csatában, ezért katonái attól kezdve Vak Bottyánnak hívták.
Az 1699-es karlócai békekötés után esztergomi kastélyába vonult vissza. 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harctérre, a spanyol örökösödési háború kapcsán. Az év végén Rákóczival való titkos kapcsolatok vádjával hadbíróság elé állították, de bizonyíték hiányában fölmentették.
1703-ban a kurucok ellen küldték, de hamarosan átállt, s a fejedelem 1703 végén aláírta tábornoki kinevezését, majd a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává nevezte ki. 1704-ben bevette Érsekújvárat, ezért a vár főkapitányává nevezték ki. Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után a Vág mentén harcolt.
1705 végétől a Duna Tisza közéről indulva kiszorította a Dunántúlról a császári sereget, Szentgotthárdnál legyőzte Heister tábornok seregét, majd Sopront is megostromolta, de elfoglalni nem tudta. 1706-ban a kurucok bevették Esztergomot. Vak Bottyán ezután a Nyugat- Felvidéket biztosítja, majd Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójává, és megbízta annak védelmével. 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban megvédte az országrészt.
Zsenialitását még az osztrák hadvezérek is elismerték.
Rendbe hozatta Somló várát, gondoskodott megfelelő hadfelszerelésről és védőőrséget szervezett. A morvaországi hadjárat idején három ezreddel biztosította a kuruc fősereget. A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apadt, egyre többen álltak át császári oldalra, de ő mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.
1709. szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Emlékét szobrok, közterületek, intézmények neve őrzi országszerte.
(Címlapfotó: Somlói vár (c) MTI/Vasvári Tamás)